A márciusi Hammer-ben volt egy gd interjú és gondoltam leírom ide mert sokan nem tudták megvenni...

GREEN DAY

A GREEN DAY UTÓBBI 1,5 ÉVÉNEK MINTEGY MEGKORONÁZÁSA AZ A GRAMMY DÍJ, AMIT FEBRUÁR ELEJÉN VEHETTEK ÁT BILLIE JOE-ÉK. A 2004 SZEPTEMBERÉBEN KIADOTT AMERICAN IDIOT LEMEZ EGY POLITIKAI TEMATIKÁJÚ KONCEPTALBUM VOLT, HA ÚGY TETSZIK, EGY PUNK-ROCK OPERA, AMELY ÚJRA A SIKEREK CSÚCSÁRA REPÍTETTE A BANDÁT, ÉS EGY TELJESEN FRISS KÖZÖNSÉGGEL ISMERTETTE MEG A GREEN DAY NEVET.MIKE W. GRAMMY-DÍJ ÁTADÁSA ELŐTT BESZÉLGETETT A GITÁROS/ÉNEKES BILLIE JOE ARMSTRONGGAL.

MW:Kétségtelen, hogy a Nirvana mellett a '90-es egyik legnagyobb hatású bandája a green day volt, a bájos idiotizmussal alaposan megterhelt pop/punk vonal San Francisco-beli mestercsapata. Ahogy azonban a '90-es évek lecsengtek, a trió eltűnt a listák éléről, a frontember Billie Joe Armstrong felszedett pár kilót, átment "Fat Elvis" üzemmódba, a 2001-es, ilyekor kötelező Best of albumot követő, korábban ki nem adott vagy ritka felvételekkel teli 2002-es Shenanigans album fogadtatása pedig igencsak hűvös volt.Úgy nézett ki, a banda szerencsecsillaga leáldozott, és a szorult helyzetet csak tetézte, hogy a következő album csaknem kész anyagának felvételei eltűntek a stúdióból.

BJ:"Máig nem tudjuk pontosan, mi történt.Már a felvételek vége felé tartottunk,de még a nóták végleges kiválasztása előtt voltunk.Nagyjából 20 dalunk volt rögzítve, de egyik napról a másikra nyomtalanul eltűntek.Azt sem tudjuk hogy ellopta e valaki a cuccot, vagy véletlenül megsemmisült.Mivel azóta sem bukkant fel sehol, az E-bay-en sem, hajlamos vagyok azt hinni, hogy valaki hibázott és letörölte.Tulajdonképpen hálásak lehetünk neki...Ez az anyag olyasmi volt, mint a 2000-es Warning lemez.Egy ideig úgy tűnt, hogy újra nekilátunk a dalok felvételeinek, de valahogy senki nem érezte úgy hogy ezt kellene tennünk. Nem volt meg bennünk az a bizonyosság, hogy ez lehetne életünk legjobb anyaga.Akkor meg minek vesződjünk vele?Tudtuk, hogy valami igazán nagy dobással kellene előrukkolnunk, az eltűnt anyag pedig nem volt az.Ha nem tűnik el, persze kihoztuk volna, de akkor minden másképp alakult volna, ebben biztos vagyok."

MW:Gondolom, a morális megsemmisülés szélén táncoltatok ekkortájt...

BJ:"Valahogy úgy.Elkezdtünk ugyan próbálni, jammelni nálunk a pincében, de semmi hangulat, semmi érzés nem volt az egészben. Vagy 2-3 héten át kínlódtunk így, és az is előfordult, hogy Mike-ot(Mike Dirnt basszer) felhívtam az egyik próba után, hogy megkérdezzem, van e értelme így erőlködnünk.Egyáltalán akarjuk-e még ezt csinálni? A fordulópontot az hozta, amikor megszületett az American Idiot dal.Ahogy rögzítettük a demóverziót, és visszahallgattuk, az színtiszta mágia volt. Szinte pofoncsapott minket a felsimerés, hogy valami olyat alkottunk meg, ami sokkal jobb, mint bármelyik korábbi dalunk.Ez lett a kiindulópont.Ezután már csak az volt a kérdés, hogy tudunk-e hasonlóan erős, érzelmes és gondolatokkal teli dalokat írni. Meg kellett másznunk a hegyet, amelynek csúcsát valahol fent a köd elnyelte.Ahogy megvolt ez a dal,azt mondtuk, hogy magunk alá kell gyűrni az egész világot! Olyasmit kell csinálnunk,amire mindenki felkapja a fejét, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni.Egy olyan lemezt akartunk, ami újradefinálja mindazt, amit a Green Day név jelent."

MW:Szerinted mitől volt ennyire különleges az American Idiot nóta?

BJ:A máról szól, ráadásul úgy, ahogy korábban nem nagyon lehetett hallani.Beindult az iraki háború, és mindent élesben, egyenesen lehetett látni a tévében.Adta a CNN, a Fox, az összes csatorna. És persze ott voltak a riporterek is, akik úgy viselkedtek, mintha valami kibaszott focimeccset közvetítettek volna.Ez már nem is újságírás volt, inkább olyasmi, mint valami valóságshow.Egyébként is ilyen korban élünk, a valóságshow-k korában. És ennek haátsa alól senki sem vonhatja ki magát.Nekünk sem sikerül.Én is ugyanúgy rá vagyok tapadva a képernyőre,mint bárki más.Én is élesben néztem a 9/11-et, és élesben néztem az iraki hadműveleteket is.És persze ott vannak az idióta reklámok is, a stratégiailag megtervezett időpontokban.Ha jobban belegondolsz, az egész nem szól másról, csak arról, hogy egy hülye fogyasztó vagy a szemükben, akit úgy vernek át, úgy használnak ki, ahogy csak akarnak.Ez egy totális megvezetés."

MW:Attól nem tartottatok, hogy ez a téma túl komoly lesz egy olyan bandától, amelyik annak idején egy Dookie című albummal futott be?

BJ:"Nem mérlegeltünk semmit.Amikor megvolt a komplett anyag, mindenki csak hümmögött a környezetünkben, nem merték azt mondani az arcunkba, hogy ebből irtózatos bukta is lehet.Persze, ezt tudtuk magunk is. De önmagunk érdekében azt kellett tegyük, amit legbelül fontosnak érzünk.Hatalmas érzés, hogy a lemez ekkora siker lett,de abszolút nem a tuti utat választottuk.Nyilván nem mi vagyunk az első politizáló csapat, de mostanában nem divat a határozott állásfoglalás. A '90-es évek közepén még ott volt pl. a Rage Against The Machine, akik szintén nem tettek lakatot a szájukra.De hol vannak a mai Rage Against The Machine-ek?Hol vannak azok a mai csapatok, akik kellően népszerűek ahhoz, hogy sokakhoz eljuttassák az üzenetüket?Akiknek van elég erejük ahhoz, hogy a hangjuk el is jusson az emberekhez.A legtöbb mai csapat megelégszik annyi közéleti szereppel, hogy választásra buzdítanak.Menjetek el szavazni, ennyi az üzenetük.Félnek állást foglalni, nehogy megharagudjanak a rajongók, nehogy elveszítsék a támogatásukat.Mi magasról szartunk erre.Persze arra azért figyeltünk, hogy ne essünk túlzásokba.Elmondtuk amit gondoltunk a világról, de nem akartunk papolni, okoskodni."

MW:Szerinted a közönségeteket mennyire érdeklik a politikai kérdések?

BJ:"Pont annyira, amennyire minket.Ők is ebben a világban élnek.Nekünk se az a célunk, hogy belevessük magunkat a politikai életbe,nem akarunk választásokon indulni, vagy ilyesmi, de érdekel minket, hogy a hatalom mit miért csinál.És sokszor azt látjuk, hogy a miértek mögött egészen más indokok húzódnak, mint amit kommunikálni próbálnak.Mi is épp úgy szeretünk bulizni, mint bárki más, de fontos, hogy hallassuk a véleményünket.Az az érdekes, hogy a tavalyi bulikon már jobb fogadtatása volt az American Idiot dalkonak, mint a régi nagy slágereinknek.Belekezdtünk mondjuk a Longview-ba, és érezni lehetett, hogy ugyan vannak, akik jól ismerik, de a közönség egy jelentős hányada nem is tudta, mi az.Számukra az American Idiot jelenti a Green Day-t, ezzel szerettek meg minket.Sosem hittük volna, hogy sikerül kilépnünk a Dookie album árnyékából, de megvalósult!Új fejezetet nyitottunk a Green Day-sztoriban."

MW:Hogyhogy korábban nem nagyon voltak politikai témájú dalaitok?

BJ:"Korábban mindig csak azt láttam, hogy az egész politikai elit tele van mániákus hazudozókkal, érdekemberekkel,akik mindig valaki mást okolnak azért, hogy egyre szarabb minden. Elzárkóztunk a politikai témák elől, minden tekintetben elzártuk magunkat attól a világtól.A dalaink inkább személyes jellegűek voltak, beilleszkedési zavarokról, rosszul működő párkapcsolatokról, hétköznapi hülyeségekről szóltak, ahogy az életünk is. Ezúttal azonban kinyílt egy titkos ajtó, és a kulcs ez az American Idiot nóta volt.Egy olyan albumot akartunk, amely egész pontos képet fest a mai környezetünkről, a mai világról. És pontosan ezért is tudnak olyan sokan kapcsolódni hozzá,mert látják, érzik, hogy valóban az van a dalokban, amit ők is látnak maguk körül. Az egész anyag arról szól, hogy a mai politikai klímában egyszer csak kinyílik a szemed, elkezded meglátni a dolgokat  a maguk valóságában. Egy kölyök sztorija ez a lemez,és egyben az úgynevezett amerikai álom halála is.Itt ez a hétköznapi srác, Jesus of Suburbia, aki az alsó középosztály képviselője, és aki elégedetlen az életével.Lázadni akar, kitörni, és két út áll előtte.Vagy azt választja, hogy hallgat a belső ösztöneire,tehát követi, amit a hite, a meggyőződése diktál, vagy elindul az önrombolás útján, ami ugyan kifelé lázadásnak tetszik, de valójában nem az. Természetesen ebben a problémafelvetésben nyakig benne vagyunk mi magunk is.Azzal együtt, hogy ez egy politikai témákkal átitatott anyag, egyben a legszemélyesebb,legmélyebb albumunk is."

MW:Zeneileg sem szokványos green day anyag ez, hiszen a 2-3 perces punk rock kitörések mellett vannak hosszabb lélegzetvételű, 8-10 perces kompozíciók is.Előtört a prog rock énetek?

BJ:"Tisztelem a Pink Floyd munkásságát, de számomra az a zene nem elég célratörő.Én a direktebb dolgokat jobban bírom.Ha a gyökerét keressük ennek, minden bizonnyal a Who zenekarig vissza lehetne menni, és mondjuk a Tommy című klasszikus rockoperájukig.Mindig is bírtam Pete Townsend ezer kis ütős témából felépülő epikusabb dalait.Mi is valami olyasmit akartunk ezekkel a hosszabb dalokkal.És abban a pillanatban, hogy magunk mögött hagytuk a verze-refrén-verze-refrén típusú dalszerkezeteket, megszabadultunk minden szabálytól, kötöttségtől.Valami komolyat akartunk, valami hatalmasat.Egy komplett sztorit szereplőkkel, mély mondanivalóval.Olyasmit, amit ha meghallgatsz, még akkor si tovább él benned, mikor a lemez már rég lefutott.A klasszikus rock elemeket felhasználva akartunk valami újat létrehozni, elmondva a mával kapcsolatos gondolatainkat, aggályainkat.Amikor kiderült, hogy mibe is vágtuk a fejszénket, rengeteg klasszikus rockoperát, konceptalbumot előkaptunk.Mintegy referencia gyanánt..."

MW:Az American Idiot lemez ugyan átütő siker lett, Busht azoban a többségi akarat megerősítette pozíciójában.Ez csalódás volt számotokra?

BJ:"Egyértelműen.Viszont a fiatalok minden korábbinál nagyobb számban mentek el szavazni, és megvan az esély, hogy legközelebb más lesz a képlet.De igazából nem is ez a lényeg.Nagy különbség nincs a politikai elit képviselői közt,minden hatalom bűzlik.De amit elmondtunk a lemezen, az korrektnek bizonyult.Megmondtuk, hogy nem bízunk a Bush adminisztrációban, és ami az album kiadása óta történt, mind bennünket igazol.És még nincs vége.Irak továbbra is egy puskaporos hordó, de máris keresik a következő célpontot. Az American Idiot cím ma is épp olyan aktuális, mint 2 éve. Bush talán az eddigi legrosszabb amerikai elnök, és az amerikai politika sosem volt elhibázottabb, mint ma.Rosszabbul fest minden, mint 1-2 éve.Úgyhogy egyre több amerikai érti meg, mit akartunk mondani."

MW:Miért épp egy brit bulit adtatok ki a Bullet in a Bible DVD-n?

BJ:"Szimplán azért, mert ez a 2 Milton Keynes-beli buli voltak a green day eddigi legnagyobb, legmonumentálisabb koncertjei.Összesen 130ezer ember látott minket, vagy még annál is több!Valami igazán nagyszabásút akartunk, valami olyasmi rockfilmet,mint a U2-tól a Rattle And Hum, vagy Bob Dylantől a Don' Look Back.Mivel az american idiot sikere ezt most lehetővé tette,nem haboztunk megcsinálni.Nem egy szokványos koncert-DVD, annál sokkal több.Legalább annyira dokumentumfil is..."

MW:Szó volt arról, hogy egy igazi film is készülne az American Idiot lemez alapján.

BJ:"Most hogy vége a turnénak,lesz időnk ezen is filózni.Könnyen elképzelhető, hogy megvalósul, de az is lehet, hogy semmi nem lesz belőle.Szart nem érdemes csinláni, csakis olyasmit, ami felér ezzel az anyaggal."

MW:2006-ra mit terveztek?

BJ:"Egy ideig csak pihenni akarunk, lazulni.Az év második felétől aztán elkezdünk daltémákon filózni, úgy hiszem.Nem akarunk semmit elkapkodni, hiszen az AI sem pár hét alatt állt össze.Tudod mi az érdekes?Még ma sem unom az AI albumot, pedig 1,5 éve kint van már.És ilyesmi korábban  sosem fordult még elő velem..."