Kérdés:Az American Idiot nekem teljesen másnak tűnik,mint bármelyik korábbi Green Day lemez, de bejött,Grammy-t kaptatok érte, és ehhez gratulálok,mert én is állandóan ezt hallgatom.Jó,hogy tudtatok váltani!

Mike:A zenénk nem változott meg,és mi sem. Úgy gondoltuk,hogy belevágunk valamibe,amit szerettünk volna,és az vagy nagyot durran,vagy véget vet a karrierünknek.

Tré:Hittünk benne,a közönség és a kritikusok is vevők voltak rá,tehát igazán jól sült el.                           

Billie: Minden banda életében vannak megingások,kétségek,hogy szereti e a közönség amit csinálnak,amiről énekelnek. Hát nekünk ez most az American Idiot-nál jött elő, amikor egy lemezbe sűrítettük a velős véleményünket Amerikáról, a hatalomról,az életről. Ez egy sztorivá állt össze, zeneileg és szövegeiben is egységes. Tudom,sok zenészben nincs meg az az ambíció,hogy megmondja a tutit a környezetéről. Sokan emiatt őrültnek tartanak bennünket- de ez a lemez boldoggá tett,arról nem is beszélve, amilyen eredményeket hozott.

Kérdés:Gratulálok a díjakhoz! Ti mit szóltok hozzá?

Tré: Baromi jó nyerni, mi is nagyon bírjuk. De az igazi nyereség az,hogy- a díjaknak hála- még több ember előtt zenélhetünk! A legnagyobb nyertes a közönségünk,mert így még többször hallhatnak bennünket! Most sokat fogunk koncertezni.

Kérdés:Hogy bírjátok a versenyt a többi,nálatok jóval fiatalabb rockbandával? Remélem még sokáig nyomjátok így együtt,mert klassz,amit csináltok!

Mike:Tök jó,ha tetszik a zenénk! Hallgass sok rock and rollt!

Billie: Azt nem mondanám,hogy a csapat fiatalabbnak érzi magát, mint valaha,mert igenis mindnyájan betöltöttük a 30-at- de hatalmas erő van bennünk, több,mint korábban bármikor. Csináltunk egy nagyon jó lemezt, és ez megsokszorozta az energiánkat,esténként valósággal robbanunk egy-egy koncertünkön. A rockzene nincs korhoz kötve,mi is addig nyomjuk amíg jó, és amíg bejön a közönségnek az, amit és ahogyan zenélünk. Valahogy az az érzésem, hogy mi azért születtünk erre a bolygóra, hogy játszhassuk a dalainkat.

Kérdés:Mit szóltok az olyan zenekarokhoz,mint a Blink182, a Sum41 vagy a többi hasonló banda?

Tré: Személyesen is ismerjük őket, tényleg jó arcok. Sok lemezt adnak el, amelyek nem is rosszak. Bár punkzenekarok, de néha tipikus fiúbandáknak tűnnek, hiszen könnyebben fogyasztható zenét csinálnak. Viszont olyan zenét nyomnak,amelyekben gitárok és dobok szólnak, így sok srác inkább ezt hallgatja, mint a dobgépes hip-hop-ot

Kérdés:A koncertjeiteken mostanában mindig felhívtok a színpadra valakit a közönségből, zenélni vagy bohóckodni.Élőben és dvd-n is láttam, hogy Billie Joe lesmacizott fiúkat. Úgy tudom, van felesége és gyereke-mégis a fiúkhoz vonzódik?

Billie:Azt gondolnak rólam az emberek, amit akarnak! Szeretem azokat akik szeretnek bennünket, és ezt úgy fejezem ki, ahogy akarom- ha éppen egy csókkal, akkor azzal. Ha úgy gondolják, hogy meleg vagyok, akkor gondolják úgy- én attól még jól érzem magam a bőrömben. Volt amikor a nadrágunkat dobtuk le… Szóval az adott pillanattól is függ,hogy éppen mit csinálunk a színpadon.

Tré: Én máris tartok Billie-től, hehe! Nem szeretjük az előítéleteket, és erről is énekelünk, és teszünk is ellene.

Kérdés: Hogyan kezdtétek?Hogyan alakult meg a Green Day?

Mike: Billie-vel 1000 éve ismerjük egymást, elkezdtünk együtt zenélni. 1988-89 körül jött Tré, és így lett teljes a Green Day.

Tré: Ja, ez 1989-ben volt. Valahogy összekeveredtem Mike-kal, és miután teljesen őrült arc volt, hozzácsapódtam. Billie és Mike ekkor már együtt zenéltek, én egy másik bandában játszottam. Sokat lógtunk együtt, buliztunk,söröztünk- aztán pedig már együtt zenéltünk.

Kérdés: Mit szólnátok ahhoz, ha George W. Bush megjelenne egy Green Day koncerten? Úgy tudom, nem vagytok a rajongói…

Billie: Hát így, hogy most megkérdezed, az első dolog ami eszembe jut, az hogy leugranék a színpadról, és bemosnék neki egyet! Még élvezném is!

Mike: Nem komáljuk Bush-t. Ezt,gondolom, a szövegeinkből vontad le. Ezt nagyon jól látod, teljesen így van!

Kérdés: Kiket szerettek?

Tré: Az őszinte embereket, a haverokat, és Dead Kennedys-t.

Billie: Szeretem az embereket. Mi nem olyan sztárok vagyunk, akik elzárkóznak a halandók elől, és zárt ajtók mögött egész nap a pénzüket számlálják, vagy valami hasonló marhaságot művelnek. Szeretem a feleségemet, a gyerekeimet és a barátaimat, köztük Mike-ot és Tré-t, mert ők tényleg barátok!

Kérdés: Igaz e még a mondás:”Punk is not dead”?

Billie: Számomra a punk soha nem lesz halott, még akkor sem, ha a rádiók már nem játsszák. Ez az életem. Lehet, hogy ez hülyén hangzik, de ezt az életstílust nem fogom megváltoztatni, hiszen én így vagyok az a srác, aki mindig is lenni akartam. Bennünket soha nem fogsz látni a legújabb autókban és Armani-öltönyökben, mert mi nem ezért zenélünk, és ezek a hülyeségek nem is érdekelnek minket. Például azt a nadrágot, ami most rajtam van, évek óta hordom. A földön járok- más nagyarcú sztárokkal ellentétben, akiket gyűlölök.

Kérdés: Tré Cool-t birom a legjobban, miatta szeretem a Green Dayt.Szeretnék többet megtudni róla!

Mike: Őrült srác, de nagyon szeretjük!

Tré: Megpróbállak ledöbbenteni néhány dologgal! Például 9 éves koromban hegedülni tanultam. Nem sok ép hang jött ki a hegedűmből- de a zene már akkor is fontos volt a számomra, úgyhogy más hangszert kerestem. Lakott akkoriban a szomszédunkban egy srác, aki egy punkbandában dobolt. Úgy gondoltam, ez a megfelelő hangszer nekem, mondtam is apámnak, hogy vegyen nekem dobokat. Erre ő azt mondta, hogy ha tudok egy lábon ugrálni, a másik lábammal körözni, közben torokhangon egy hülye mondókát mondok, és a kezemmel és a fejemmel is csinálok valamit(arra már nem emlékszem hogy mit), akkor oké. Megcsináltam- és dobos lettem.

Kérdés: Mi a kedvenc italotok, mit isztok a koncertek alatt?

Billie: Mindannyian a hideg sört szeretjük, ebben abszolút közös az ízlésünk. A koncerteken vizet és sört fogyasztunk- mind a kettő remekül oltja a szomjat-, de persze már másra is volt példa.